Történet a teáról - utazás az emlékek körül

A Mecseki hajnal illatai

Gyere velem egy teára. A Mecsek lábánál terülnek el a napsütötte lankák, ahol a reggel első sugarai lassan lebbennek elő a dombok mögül. A fény lángoló aranyba öltözteti az egész tájat, táplálva a domboldal minden növényzetét.

Itt gyűjtöttem a mézédes bodzavirágot, a gyümölcsös zamatú szederlevelet, a friss mentát és a rózsaszínben pompázó, illatos rózsa szirmokat. A rózsaszirmok lágy, finom illata – mindegyik egy-egy alkotójává válik a teának, ami része egy titkos harmóniának, ami benne rejlik. Hogy vissza repítsen a múltba.

Amikor megiszom, újra ott járok: a hajnali harmatban csillogó réteken, ahol a világ még csendben ring, és a nap sugaraival együtt ébredek én is.

A Mecsek hajnali csodája – forrása a teámnak

Minden reggel egy csoda játszódik le: a nap először csak óvatosan kukucskál ki a dombok mögül, majd lassan, méltósággal emelkedik az ég felé, mint egy aranykoronás uralkodó. Sugarai egyre bátrabban terülnek szét, megérintve a gyógynövényeket, amelyek ennek a fénynek köszönhetik életüket és a bennük rejlő gyógyító erőt.

Ebben a varázslatos fényben gyűjtöttem a teámhoz a mézes bodzavirágot, a zamatos szederlevelet, a friss mentát és a gyöngéden illatos rózsaszirmokat. Mindegyik növény magában hordozza a nap melegét és a hajnal csendjét, a harmat illatát, és az emlékeket. A növények – mintha imádkoznának – a nap feléje nyújtóznak, hogy minden cseppjét beszívják, és eltárolják a levelükben, és örömükben táncot járnak.

Nincs szebb, mint azt nézni, ahogy a nap sugarai lassan csatlakoznak a tánchoz: először egy-egy fénysugár, majd egyre több és több, míg végül az egész rét ragyogva, tüzesen lángol.

Ahogy leforrázom a teafüveket, kavarogva oldódnak ki a színek, feloldódva a levelekbe zárt pillanatot, előcsalva a nap sugarát újra, a színeket, illatokat, emlékeket. Újra látom ahogy a nap első sugarai végigsimulnak a lankán, és az ízekben ott él tovább a Mecsek hajnala, egy korty boldogság, ami midig haza visz.

Üzenet a csészéből

Ahogy a teám ázik, egyszer csak a nap aranyfonalai átölelik az üvegcsészém – mintha a dombok mögül kikandikáló sugarak ott úsznának a felszínén. A bodza, szeder és menta illatai lassan szabadulnak fel, mint a reggeli köd a Mecsek lábának völgyeiben.

Igen, lassan keverem, nem teszek a teába se cukrot, se mézet, csak pár csepp citromot, hogy valóságában érezzem az ízét. Felidézve minden percet és illatot, a lankák varázsát. Amit az ember akkor érez igazán, amikor távol van tőle, és a szívébe tekint. A gőz beteríti a kancsó belsejét. A szememből kicsordul egy könnycsepp, és végig folyik az arcomon.

A citromcseppek, mint apró tükrök, visszafogják a napot;

A tealevelek a kancsó alján újra a hajnali harmatban úsznak;

A könnyem pedig csak egy új hozzávaló –
olyan sós és őszinte, mint a föld, ahonnan jöttem.

Belelélegzem – a gőz a hajnali napsütés leheletét.
Belekortyolok – az ízek feloldják az érzéseimeti.
Becsukom a szemem – és a lankák hívnak.

Az üveg varázsa

Az üvegedényben a tea
olyan, mint a Mecsek lankáinak levegője hajnalban –
átlátszó, de teli titokkal.
A citromcseppek benne úsznak,
miként a harmat a gyógynövényeken,
a nap meg-megcsókolja őket
az üvegen át szűrődő fénnyel.

Üvegben életem egy pillanatának esszenciaja – citrommal, könnyel, fénnyel. Amikor a távolság fáj, iszom egy teát, ami közelebb hozza a domboldalt.

Ez a tea nem csak egy ital, hanem egy időutazás: az üveg falain belül elevenedik meg a hajnal. Minden kortya egy lépés vissza a napsütötte lankákra. Ahogy ujjaim közé fogom a poharat, melegség árad szét a kezemben, és a szívemben.

Az üveg melegsége

Az üveg melegen átölel,
mint a Mecsek lankáinak hajnali sugara.
Nem csak az ujjaimat melegíti fel,
hanem a fagyos szívemet is,
ami a távolban vergődik.

Belőled iszom,
és visszakapom a napot,
a rózsa illatát,
a domboldal zöldjét –
mindent, ami otthon maradt.

Egy könnycsepp gördül végig az arcomon.

Az üveg párája forró,
mint a nap a Mecsek gerincén felkelő nap.
A kezemmel átölelem, mintha a domboldalt markolnám.

A könny hideg, mint a hajnali harmat,
ami még a rózsán is megfagy,
mielőtt elolvad.

Két érzelem vív
az arcomon:
– a tea visszaadja a múlt melegét,
– a könny elviszi a jelen hidegét.

Ez a könnycsepp, ami egy új hozzávaló:
olyan sós és őszinte,
mint a föld, ahonnan jöttem.

Olyan, mint a növényeknek a harmat.

Mindkettő felfrissít és új erőt ad.

Mindkettő elmond egy történetet.

A könnycsepp a hiányról, a harmatcsepp a szeretetről mesél.

Végig Gödül az arcomon, és a teámba cseppen. Majd eggyé válnak.

Ezért ez a tea nemcsak egy forró ital, hanem egy meleg kéz,
ami átöleli a szívemet, míg újra vissza nem térek a lankákhoz, a felkelő naphoz. És felmerül bennem a kérdés - Látom-e még újra?

És érdekes hangokat hallok, a szívemből törnek elő.

A tea azt mondja:
"Látni fogod újra –
a hajnali harmatot, ami a szeder levelén csillog,
a napfelkeltét, ahogy kiszakad a dombok öbléből,
a rózsaszirmokat, ahogy kinyújtóznak a reggeli fény felé."

A könny azt súgja:
"De most nem vagy ott.
A távolság egy telihold mélysége,
ami beléd fagy,
míg a tea csak egy álom,
ami átölel."

A kezem válasza:
ahogy az üveget markolom
"Mégis – ez a meleg valóság.
Minden korty egy lépés vissza.
Minden könny egy lépés előre.”

Majd a szívem válaszol

“Nem kell vissza menned, hiszen itt vagyok a tenyeredben”

Köszönet és hála

De ha mégis visszatérek,
a Mecsek hajnala
már vár engem –
a nap ugyanazzal a szemével kukucskál fel,
amit a tea tükréből ittam
távolról. Minden felkelő nap egy megváltott könny.

Kiállok az ajtó elé, és felnézek az égre.

Csak egy kiáltás tör elő bensőmből: “Köszönöm Istenem. Minden egyes napért hálás vagyok neked, hogy láthatom, a csodáidat, mert minden nap egy csoda, mint ahogy az is, hogy felkelhetek az ébredő nappal”

Miért írtam ezt le? Mert akár egy tea mögött is rejtőzhetnek érzések, minden könnycsepp mögött egy egy élet és szeretet. Próbáld ki. Főzz egy jó meleg teát, és mélyedj el magadban, nézz a szíved mélyére.

Én küldök neked a teádhoz egy láthatatlan, illatos rózsaszirmot, és egy láthatatlan üveg kancsót, ami soha nem hűl ki, és a nap melegét. Hogy a te utazásod is betöltsék a szívedet.